Rezeda Fotók

  • A néptáncok vagy folklór táncok olyan táncok, amelyeket hagyományos népi fesztiválokon vagy hagyományos társadalmakban táncolnak.
  • Gyakorlatilag minden kultúrában előfordulnak, és a népzenével (nem népzenével) együtt elválaszthatatlan egységet alkotnak.
  • A standard táncokkal ellentétben a mozgássorozatok nem annyira szigorúan meghatározottak, ami nem jelenti azt, hogy teljesen kötetlenül táncolják őket.

Általánosságban megkülönböztethetünk "valódi" néptáncokat, azaz olyan táncokat, amelyek feljegyzésekben és leírásokban maradtak fenn az ősi időkből, és úgynevezett "folklorisztikus táncokat", amelyek modern koreográfián alapulnak, gyakran balettelemekkel vannak megkomponálva, és sok színpadiasságot tartalmaznak. A néptáncot a fent említett népzenével egyenértékűnek tekintik.

  • A magyar tánc a magyarok által gyakorolt és előadott néptáncokra utal, mind a magyarországi és a szomszédos országokban élő népek, mind a diaszpóra magyarsága körében.
  • A legfontosabb magyar néptáncnak a csárdást tartják. Ez egy újabb, a 18-19. században kialakult táncstílus, amely magyaros hímzett viseletekkel és energikus zenével jellemezhető.
  • A Csárdás a férfiak bonyolult csizmatáncaitól az ősi női körtáncokig mutatja be a falvakban még mindig ünnepelt magyar néptánc fertőző fergetegességét.
  1. Ugrós (ugró táncok): Régi stílusú táncok, amelyek a középkorból származnak. Régi stílusú zenével kísért szóló- vagy páros táncok, pásztortáncok és más erdélyi szóló férfitáncok, valamint csárdástáncok a középkori fegyvertáncok maradványaival együtt tartoznak ebbe a csoportba.
  2. Karikázó: kizárólag nők által előadott körtánc, amelyet népdalok éneklése kísér.
  3. Verbunkos: az osztrák-magyar hadsereg toborzó előadásaiból kialakult szóló férfitánc.
  4. Legényes: az erdélyi Kalotaszeg vidékén élő magyar etnikumú népcsoportok által végzett férfi szólótánc. Bár általában fiatal férfiak táncolják, idősebb férfiak is táncolhatják. A táncot szabadstílusban, általában egy-egy táncos adja elő a zenekar előtt.
  5. A nők úgy vesznek részt a táncban, hogy oldalra sorakoznak, és verseket énekelnek/kiabálnak, miközben a férfiak táncolnak. Minden legény több pontot (tánctételt) csinál, általában 4-8 pontot ismétlés nélkül. 
  6. Minden pont 4 részből áll, amelyek mindegyike 4 számolásig tart. Az első rész általában mindenkinek ugyanaz (csak néhány variáció van).

A magyar tánc jellemzőjeként gyakran emlegetik az improvizációt és az energikus mozdulatokat.  "Titkos törvényeit nem a mesterség rendezi. A törvények a sajátjai, és a lelkesedés szab határt."  "A paraszti tánc nem szabály szerint abszolút meghatározott; a táncos kedve és leleménye szerint építi fel lépéseit."

"A romák hagyományosan kétféle zenét játszanak: az egyik a nem roma közönségnek nyújtott zenei szolgáltatás, a másik a roma közösségen belüli zene. A kívülállók számára játszott zenét a magyar tudományos szakirodalom "cigányzenének" bélyegzi, átvéve annak köznyelvi elnevezését, míg a romák egymás között használt zenéjét "népzenének" nevezik.".

  • A magyar klasszikus zene régóta "magyar felmenőkből és magyar földön végzett kísérlet a tudatos zenei kultúra megteremtésére [a népdal zenei világának felhasználásával].
  • Bár a magyar felsőbb osztályok sokáig kulturális és politikai kapcsolatokat tartottak fenn Európa többi részével, ami az európai zenei eszmék beáramlásához vezetett, a vidéki parasztság megőrizte saját hagyományait, így a magyar zeneszerzők egészen a 19. század végéig a vidéki parasztzenéből meríthettek.
  • Például Bartók Béla és Kodály Zoltán, Magyarország két leghíresebb zeneszerzője arról ismert, hogy népi témákat használtak fel zenéjükben. Bartók Közép- és Kelet-Európa minden tájáról gyűjtött népdalokat, többek között a Cseh Köztársaságból, Lengyelországból, Romániából és Szlovákiából, míg Kodály inkább egy jellegzetesen magyar zenei stílus megteremtésére törekedett.