Ihre Nachricht an Rezeda Volkstanzgruppe Frankfurt

Stellv.Vorsitzende: Orsolya Jordán (+49 6123 701 866)

Email: verein@rezeda.de

Rödelheimer Parkweg 13                        60489 Frankfurt am Main

A keleti (erdélyi) táncdialektushoz tartoznak a Kárpátalja gyimesi csángók, a bukovinai székelyek és a moldvai csángó-magyarok.  Bár vannak köztük különbségek, tánchagyományaik ugyanazokból az erdélyi gyökerekből erednek. E vidék tánckultúráját a forgatagban táncoló páros táncok és a szóló férfitáncok túlsúlya jellemzi.   A másik két fent említett régióval (Nyugat- és Közép-Mezőföld) ellentétben itt nincsenek jelen az akapellás női körtáncok és a hangszeres pásztortáncok. E régió sajátossága a téli hétfalui csángó 'borica'-tánc (szó szerinti fordításban: 'Hétfalu'), melyben a falu házait férficsoportok látogatták meg, akik maszkokkal és festett csángókkal mutatták be hagyományos férfitáncukat. A csángó népi kultúra kiemelkedő jellemzője, hogy táncaik, zenéjük, hagyományaik a mai napig hiteles formában megmaradtak. Ez a virtuóz vonósmuzsikusok jelenlétének, az egyedi tánccal való erős követésnek, valamint a térség földrajzi és kulturális adottságainak köszönhető.

"a próbáink helyszine, a Sportjugend épülete"

A középső (tiszai) táncdialektus a magyar nyelvterület középső részének hagyományait foglalja magában.  Ez a régió Gömörtől és Zempléntől az Alsó-Tisza-vidékig, valamint a Duna és a Tisza keleti középső folyásától a Tiszától keletre ("Tiszántúl") terjed. E régió tánchagyományai egységesebbek, mint a másik kettőé. A Felvidéken (Felvidék) enyhe eltérést tapasztalunk, mivel a török hódoltság nem érintette ezt a területet, szemben az Alföld (Alföld) borsodi régióival. A Felső-Tisza-vidék sajátosságai például az ügyes pásztorbotos tánc, a szóló toborzó táncok és a tavaszi női táncok. Sajátos kontrasztot jelentenek az ugró táncok jelenléte, amelyek főként az Alföld déli és keleti részén fordulnak elő. Ezen a vidéken a csárdást a felütéses, hangsúlyos mozgás jellemzi, a lassú ("lassú") és a gyors ("friss") csárdás között nincs jelentős különbség. A lakodalmi sor- és hajnali tűztánc, valamint a lakodalomban előadott (az ifjú halálát szimbolizáló) "legényes halotti tánc" e vidék sajátos szokásai.

  • A nyugati (dunai) táncdialektus a következő területeket foglalja magába: Dunántúl Dunántúli Régió [Szlavónia, Dráva, Lendva, Burgerland, Csallóköz, Mátyusföld, Zobor-vidék], Északnyugat-Palóc-vidék és a Duna-Tisza közi terület.
  • E vidék egyedi jellegzetességei a kellékeket (pl. botokat) használó archaikus pásztortáncok és ugrós táncok, az acapella énekkel kísért női körtáncok, valamint a körbejárós toborzó táncok előfordulása.
  • Újabb tánctípusnak tekinthető a csárdás, amely lefelé irányuló, hangsúlyos mozdulatokat használ, és jelentős különbségek vannak a lassú ("lassú") és a gyors ("friss") csárdás között.
  • Továbbra is gyakoriak a hagyományos népszokásokat tartalmazó lakodalmak és ünnepek, például a menyasszony-gyertyagyújtó tánc, a lányok énekkel kísért pünkösdi ('pünkösdölő') körmenete, valamint a legényavató ('legényavató') táncszertartás.
  • A Kárpát-medencei magyarság néptánc hagyományai egységes képet mutatnak.
  • Első pillantásra nincsenek szembetűnő különbségek a Rábaköz (Északnyugat-Magyarország), a Felső-Tisza-vidék (Kelet-Magyarország) és az erdélyi Székelyföld (mai Románia) hagyományos táncai között.
  • Valamennyi régión belül hasonló tánctípusok találhatók: férfi szólótáncok, a páros táncok régebbi és újabb formái, valamint a körtáncok különböző formái.
  • Néprajzkutatói szempontból azonban ez a három régió 50 kisebb régióra bontható.  A három fő néptáncdialektust fel lehet bontani: Nyugati (Duna), Középső (Tisza) és Keleti (Erdély) régiókra.