Magyar népzene

Hangszeren játszol és szereted a népzenét?   

Szeretnél néptánccsoportunk táncpróbáin, táncházainkban, fellépéseinken, stb. élő zenét játszani, táncainkat kísérni?

Hegedűsök, brácsások, bőgősök, citerások, harmonikások, dudások, egyéb népi hangszereken játszó zenészek - Várjuk jelentkezéseteket!

A magyar népzene a nemzeti identitás egyik legfontosabb kifejezője. Magyarország földrajzi elhelyezkedése, valamint a Közép-Ázsiától Nyugat-Európáig ható kulturális örökség régóta támogatja a sokszínű és élénk zenei hagyományokat.

  • A magyar néptánchagyományok nemcsak régiók szerinti kategóriákba sorolhatók, hanem "történelmi" stílusrétegekre is feloszthatók.
  • A néptánctörténeti források (képek, szövegek, terepfelvételek, zenetörténet) alapján a magyar nyelvterület tánckultúráján belül régebbi és újabb rétegek különíthetők el.
  • A régebbi, a középkorig visszanyúló stílus jellegzetes táncműfajai a kellékeket használó pásztortáncok, az ugrós táncok, az akapellás női körtáncok és a csárdást megelőző archaikus páros táncok.
  • Az új stílus képviselői tánchagyományainkban, amely először a 18. század végétől a 19. század első feléig jelent meg, a toborzó tánc ("verbunk") és a csárdás.

A magyar népzene dokumentálása és tudományos elemzése a XIX. század végén kezdődött, és Bartók Béla (1881-1945) és Kodály Zoltán (1882-1967) zeneszerzők erőfeszítéseinek köszönhetően látványos eredményeket ért el. Ők nemcsak tudományos módszereket dolgoztak ki a magyar népzenei hagyományok gyűjtésére és értelmezésére, hanem népdalokat is komponáltak és terjesztettek. Céljuk az volt, ahogy Kodály 1906-ban írta, hogy felismerjék "népzenénk alaprétegét, azt a sziklát, amelyre kultúrát lehet építeni". Ma a rögzített népdalok repertoárja mintegy 300 ezerre tehető.

Az utóbbi évtizedekben megugrott az érdeklődés a népzene iránt. A táncházak (táncházak) elszaporodása a városi területeken hozzájárul a hagyományos dallamok fennmaradásához, a néptánc és a népzene életképességének fenntartásához.

A magyar népzene a magyarok kultúrájának szerves része. A népzene fejlődése mindig is párhuzamosan haladt az ország társadalmi és kulturális fejlődésével, így a magyar identitás szerves részét képezi. A magyarok mindig is úgy érezték, hogy a népzene olyan kapocs a múlttal, amelyet folytatniuk, megőrizniük és gazdagítaniuk kell. Az ázsiai örökség volt a zene táptalaja, de az európai zenei fejlődési törekvések is a magyar népzene motívumai lettek. Ismerkedjünk meg a magyar népzenével, többek között annak jellegzetességeivel, a népzenegyűjtemény kiemelkedő alakjaival és a jellegzetes magyar népi hangszerekkel.

Mit tudunk a magyar népzene eredetéről? Feltételezhetjük, hogy mivel a magyar nyelv finnugor nyelv, így a finn zenével is lehet némi kapcsolata. A finn népdalgyűjtéssel foglalkozó Ilmari Krohn szerint azonban nem lehet párhuzamot vonni a két nemzet népzenéje között, mert a finn zene diatonikus, és ősi dallamai között csak pentachordra vannak példák. Valójában két magyar zeneszerző volt az, aki elhatározta, hogy alapos kutatást végez a zene gyökereiről, hiszen a 19-20. században kezdték felismerni a kottaírás és a népdalgyűjtés fontosságát. Bár ezek a dalok korábban is léteztek, de a lejegyzett források száma csekély volt.

Mik a magyar népzene sajátosságai?

Monofónia (unisono) - az ázsiai népekre jellemző azsoltárokhoz hasonló recitációs típus - az ősi és modern ázsiai dallamokban is megjelenik, mint a népdalokban vagy a siratóénekekben Hosszabb ritmus Néhány keleti jellegzetesség az előadásban - rubato (szó szerint rabolt ütemben), parlando (beszédre emlékeztető stílusban előadva vagy előadva) Nagyon kis diapszon-tartomány (a zenei hangok teljes hangkészlete).

Jellemző népi hangszerek

A népzene mindazon dallamok összessége, amelyeket valamilyen emberi közösségben, kisebb vagy nagyobb területen, bizonyos ideig, a zenei ösztön spontán megnyilvánulásaként használtak. Egyszerűen fogalmazva, a népzene olyan dallamokból áll, amelyeket sok ember és hosszú időn keresztül énekelt.